Maxinfo 2010/2

M  A  X   I  N  F  O 

2010/2

Tartalom:

1)      A Fizetési megbízás teljesülésének időpontja
2)      A Fizetési meghagyások teljesülésének új rendje
3)      Szolgáltatások Jegyzéke (SZJ) helyett TESZOR
4)      Helyi iparűzési adóval kapcsolatos változások
5)      Augusztus 1-től újabb törvény az Egyszerűsített foglalkoztatásról
6)      A Társasági törvény módosítása
7)      Az SZJA törvény módosításai
8)      Az ÁFA törvény módosítása
9)      Kis adók megszüntetéséről:
           -    a TV készülék üzembetartási díja
           -    a nagyteljesítményű gépjárművek adója
10)    Az illeték törvény módosításai
11)    A jövedéki adó tv. módosítása
12)    A sporttámogatások adókedvezménye
13)    A magánszemélyeket érintő változások- ház körüli munkák
14)    Számlákra vonatkozó követelmények 2010.04.01.-től
15)    A szakképzési hozzájárulás saját célú felhasználása
16)    A munkába járás költségtérítésével kapcsolatos tájékoztató
17)    Vegyes szemelvények

Tisztelt Ügyfeleink

Tisztelt Ügyfeleim!

A nyári pihenést még nem felejtve, de már az őszi „hajrára” koncentrálva, úgy  gondoltam, hogy belefér egy bővebb tájékoztatás, az elmúlt néhány hónapban  hatályba lépő változásokról. Az alábbi témákkal foglalkozik a Maxinfo nevű hírlevelünk bővebben is.

Rövid ízelítő a témákból:
1.    2010.05.01-el lépett hatályba a 18/2009. (VIII.6.) MNB rendelet, mely a fizetési megbízás-átutalás teljesülésének időpontját módosítja. Eddig akkor teljesült, amikor a bankszámlát megterhelték, illetve a csekket feladtuk. Májustól, amikor a kedvezményezett bankszámláján jóváírásra kerül, illetve a csekken befizetett pénz- kifizetésre kerül, illetve a bankszámlán jóváírásra kerül. Az Art.37.§- az adó befizetések teljesülésére vonatkozóan
2.    Elektronikus fizetési meghagyás június 1-től
A fizetési meghagyás intézménye a bíróságtól a közjegyzők hatáskörébe került át. Bizonyos esetekben kötelező lesz az elektronikus út használata, mely esetben 3 napra rövidül az ügyintézési határidő….
3.    SZJ helyett TESZOR
2010. április 21.-én lépett hatályba a termékek tevékenység szerinti, új statisztikai osztályozásáról (TESZOR) szóló Európai Parlament és a Tanács 451/2008/EK rendelete. Erre tekintettel a KSH hatályon kívül helyezte az eddig használatos SZJ szám szerinti besorolási rendszert.
Az új kormány- első, soron kívüli – intézkedései
4.    A helyi iparűzési adóval kapcsolatos változásról.
A helyi iparűzési adóval kapcsolatos eljárási szabályok 2010.06.29.-től visszarendeződtek a 2010. előtti állapotra, vagyis az APEH-tól visszakerült újra az Önkormányzatokhoz.
5.    Augusztus 1-től új törvény vonatkozik az egyszerűsített foglalkoztatásra, (alkalmi foglalkoztatásra), - több korlát, kevesebb közteher, még több adminisztráció.

Az új kormány – parlament által elfogadott 1. adócsomagjából

6.    2010. augusztus 16. hatállyal módosították a Társasági adóról és osztalékadóról szóló törvényt, melyet már a 2010.évi adók megállapítására is kötelező alkalmazni évközi módszerrel.
2010. július 1-től már alkalmazni kell az új, kedvező sávos rendszert. Vagyis minden megkötés nélkül 500 millió Ft adóalapig 10%, felette 19% lett a társasági adó. Az osztalékadó nem változott.      
7.    Az SZJA törvény módosításai: hasonlóan a társasági adóhoz az egyéni vállalkozásból származó jövedelem utáni adóra is vonatkozik az 500 ezer ft adóalap alatti 10 %-os adó mérték. Hasonlóan az év második félévétől kell alkalmazni e kedvező szabályt.
A sporteseményre szóló belépőjegy, bérlet  50 ezer ft-ig adómentes természetbeni juttatásnak minősül. Adómentessé vált az árvízkárosult munkavállaló  részére lakóház építésére, felújítására juttatott támogatás.
8.    Az  ÁFA törvény módosításaként 2010 június 17-én lépett hatályba az adományozásra vonatkozó, kedvező szabály, miszerint nem minősül az adomány átadása értékesítésnek, ha közhasznú, vagy kiemelkedően közhasznú szervezetnek történik  az.
9.     Kis adók megszüntetéséről: a 10 kisadó a következő,
-    nagyteljesítményű személygépkocsik vagyonadója,
-    vízi járművek vagyonadója,
-    légi járművek vagyonadója,
-    egyenes ági öröklés után fizetendő öröklési illeték,
-    egyenes ági rokonnak történő ajándékozási illeték,
-    vállalkozások kommunális adója,
-    üdülő épület után fizetendő idegenforgalmi adó,
-    vízgazdálkodási termelői érdekeltségi hozzájárulás,
-    televíziókészülék üzemben tartási díja,
-    bérfőzési szeszadó
10.    Az Illetéktörvény módosításai:
•    különösen kedvező:
•    az egyenes ági rokonok közötti öröklési és ajándékozási illetékmentességre vonatkozik,
•    a gazdaságátadási támogatással összefüggő illetékmentességek, a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező gazdasági társaságok,- főleg a kapcsolt vállalkozások közötti ingatlanátadások illetékmentessé válnak
,- hasonlóan a sporttelepek megszerzéséhez kapcsolódóan is illetékmentesség vonatkozik
11.    Az új kormány újraszabályozta a pálinkafőzést: a legfontosabb rendelkezés, hogy jövedéki adómentes a magánfőző által évente legfeljebb 50 liter mennyiségben előállított párlat.
12.     A sporttámogatások adókedvezménye kapcsolódik az SZJA tv módosításhoz
13.    A magánszemélyeket érintő változások:  a háztartási munkák adórendszeren kívüli keresetnek számítanak, a foglalkoztatónak kell csak fizetni utána.
14.    Számlákra vonatkozó követelményekből lényeges változás 2010. 04.01-el, hogy a számítógépes programmal kiállított számláknál egy eredeti elnevezésű példány lehet, a többi másolat.
15.    A Szakképzési hozzájárulás saját, vagyis cégen belüli képzésre való felhasználásának  szabályai
16.    A munkába járás költségtérítésével kapcsolatos ez évi változásokkal egységes változata
17.Vegyes szemelvények:
•    Kik járnak jól az adóváltozásokkal,
•    Már több, mint 16 ezer adószámot törölt az APEH,
•    Fordított adózás az ÁFÁ - ban, 

Kapcsolt vállalkozás a Társasági adóban

Gaskó Istvánné
ügyvezető

A fizetési megbízás teljesülésének időpontja

1. A fizetési megbízás teljesülésének időpontja
( A Magyar Nemzeti Bank elnökének 18/2009. (VIII. 6.) MNB rendelete a pénzforgalom lebonyolításáról)

11. §
(1) Törvény vagy e rendelet, illetve a felek eltérő rendelkezésének hiányában a fizetési megbízás azon a napon teljesül, amikor a pénzösszeget a kedvezményezett fizetési számláján jóváírják.
(2) A fizetési számláról történő készpénzkifizetés és a készpénzátutalás akkor teljesül, amikor a készpénzt a kedvezményezett részére kifizetik vagy a kifizetendő összeg átvételének lehetőségét a kifizetést teljesítő pénzforgalmi szolgáltató biztosítja.

A megfizetés és a kiutalás időpontja
37. §
(1) Az adót e törvény mellékletében vagy törvényben előírt időpontban (esedékesség), az adóhatóság által megállapított adót – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetni. Ha az adóhatóság által határozattal megállapított adó törvényben előírt esedékessége előtt a fizetésre kötelezett gazdasági társaság cégbejegyzés nélkül szűnik meg, a megszűnés napján valamennyi, az adóév egészére fizetendő adó esedékessé válik.

(2) Az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámláját az azt vezető hitelintézet megterhelte, bankszámlával nem rendelkező adózó esetében pedig az a nap, amikor az adót a hitelintézet vagy – ha jogszabály lehetővé teszi – az adóhatóság pénztárába befizették, illetve postára adták. Minden más esetben az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az adóhatóság számláján a befizetést jóváírják.

Tartozások behajtása

2. Tartozások behajtása – a fizetési meghagyások új rendje 2010.06.01 napján lépett életbe az az egy éve hozott törvény, amely meggyorsíthatja az 1.000.000,- Ft alatti pénztartozások (vevői követelés, kölcsön) cégektől és/vagy magánszemélyektől való behajtását. Fontos az új eljárási szabályt ismerni, mert akár Önökkel szembe, vagy Önök is gyorsabban érvényesíthetik a követeléseket, mint eddig. Fizetési meghagyás = az adós felszólítása fizetésre, amelynek a közokirati forma ad nyomatékot. Ezt eddig a bíróságoknál lehetett és kellett kezdeményezni. Eddig egy peres eljárás során akár fél év is eltelt, mire a bíróság meghozta az ítéletet és kiadta a fizetési meghagyást, amivel lehetett végrehajtást kezdeményezni. Az új rendszer a következő: Június 1-jétől a közjegyzőkhöz kerül ez a feladat. • A Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) egy egységes elektronikai rendszert állított fel és üzemeltet. • Az elektronikus aláírással rendelkezők (pl. ügyvédek; nagyobb cégek) elektronikusan nyújthatják be kérelmeiket. Minden papír alapon a közjegyzőnél előterjesztett kérelmet is felvisznek a rendszerbe. • A közjegyzők között elektronikus "szignáló" osztja szét a beérkező fizetési meghagyásokat. A beadás elektronikus űrlapon, minősített elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátva történik. A határidők akkor kezdődnek, amikor az eljárási díj megérkezik a MOKK számlájára. • A kamara eljárási díjat szed a fizetési meghagyások után. A díj alapja a pénzkövetelés összege, annak 3 százalékát, de minimum 5 ezer és maximum 300 ezer forintot kell befizetni. • Az ügyintézési határidő elektronikus benyújtás esetén 3 (!) nap, papír alapú benyújtásnál pedig 15 nap. Az nem fordulhat elő, hogy a közjegyzői munka torlódása miatt hosszabb határidő teljen el, mert a rendszer a határidőben automatikusan kibocsátja a fizetési meghagyást az eljáró közjegyző nevében. • Ez után sem fogja senki sem vizsgálni, hogy a követelés jogos-e. (Ezt eddig sem vizsgálta bíróság!) Az adós a fizetési meghagyás után 15 napon belül eldöntheti, hogy jogos-e a követelt pénz, vagy sem. Ha nem, akkor vitathatja, és akkor már bíróságon kell tőle követelni a pénzt, és perré alakul az ügy. Ha nem reagál, az egyetértésnek számít és vagy fizet, vagy bírósági végrehajtóval szedetik be tőle a tartozást. • A fizetési meghagyás nem garantálja ugyan, hogy pénzhez is jut a kérelmező, de egyes esetekben meggyorsíthatja a fizetést. Ha a jogerős fizetési meghagyásra nem fizet az adós, akkor következik a végrehajtás. Ezt viszont csak elektronikusan lehet kérni, erre 10 éve van a jogosultnak. A végrehajtási lapot a MOKK elektronikus közokiratként állítja ki, és szintén elektronikusan küldi meg a Magyar Bírósági Végrehajtó Kamarának.Az elmúlt időszakban évente 500-600 ezer fizetési meghagyást bocsátottak ki a bíróságok, ezeknek 80 százalékát nem vitatták. Most várhatóan nőni fog a kérvényezők száma. Ennek oka, hogy így garantáltan rövid időn belül eljut az adóshoz a felszólítás, ami jelentősen növeli a fizetési fegyelmet. Mivel azonban a rendszer csak az egymillió forintnál kisebb pénztartozások gyorsításához használható, így a nagyobb értékű szerződések esetén megmaradt az eddig bírósági rendszer – ez a nagy „körbetartozások”-tól szenvedő építőiparban nem jelenti a fizetési problémák teljes megoldását.

SZJ helyett TESZOR

3. SZJ helyett TESZOR
Életbe lépett a termékek tevékenység szerinti, új statisztikai osztályozásáról (TESZOR) szóló Európai Parlament és a Tanács 451/2008/EK rendelete. Erre tekintettel a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) hatályon kívül helyezte az eddig használatos SZJ szám szerinti besorolási rendszert.
A 4/2010. (IV. 21.) KSH közlemény a Szolgáltatások Jegyzékéről szóló 9004/2002. (SK 7.) KSH közlemény, valamint a Szolgáltatások Jegyzéke módosításáról szóló 9001/2003. (SK 3.) KSH közlemény hatályon kívül helyezéséről szól. A közlemény a közzététele napján – 2010- április 21-én - lépett hatályba.

A KSH honlapján közzétett tájékoztatás szerint a TEÁOR 08-ra épülő 6 szintű osztályozás az egyes szakágazatokat termék- és szolgáltatás-csoportokra bontja tovább (5429 tétel). A 451/2008/EK rendelet alapján 2008-tól a TESZOR-t kell alkalmazni a statisztikában. Eszerint a TESZOR (1-6. számjegyen) felváltja a Szolgáltatások Jegyzékét (SZJ 03-at) és a Belföldi Termékosztályozást (BTO-t).

A TESZOR alkalmazásának megkönnyítése érdekében a KSH elkészítette a különböző fordítókulcsokat, mely a KSH honlapján megtalálható.
Nem kell már az SZJ-szám a számlára
Egymás után hallom a könyvelőktől illetve a megbízóimtól, hogy visszaküldi a vevő a kibocsátott számlájukat, mert nincs rajta a vámtarifaszám (vtsz) vagy szolgáltatások esetében az SZJ szám.
Kötelező elemek
A számla kötelező tartalmi elemeit az általános forgalmi adóról szóló törvény határozza meg, - régen is így volt, - mert ez az a bizonylat, amely az előzetesen felszámított adó levonására jogosít, de csak akkor, ha az előírt szabályoknak megfelel.
2007. december 31-ig a régi áfa-törvény előírása szerint az volt a szabály, hogy a termék vagy szolgáltatás értékesítésekor a statisztikai besorolási számot (vtsz, SZJ,) akkor – és csak akkor! – kellett feltüntetni a kibocsátott számán, ha az általános forgalmi adóról szóló törvény kifejezetten erre a számra való hivatkozással említette az adott ügyletet. Ez akkor fordult elő, ha valamilyen kedvezményről, speciális adózási módról vagy adómentességről rendelkezett a törvény. Az alkalmazandó statisztikai besorolási számhoz ún. állapotrögzítő rendelkezés kapcsolódott az adózás rendjéről szóló törvényben, melyben meghatározták azt az időpontot, amely a jelzőszám érvényességének napját jelölte. (Mint az előbb is utaltam rá, ezek a számok, még éven belül is többször változnak, az adózási szabályok viszont ennek függvényében nem változhatnak.)
Főszabályként tehát a statisztikai besorolási szám feltüntetése a számlán már 2007-ben sem volt kötelező feltétel, csak különleges esetekben.
2008. január 1-től az új áfatörvény is átvette ezt a szabályozást, melynek lényege az volt, hogy a statisztikai besorolási szám csak akkor jelenti a számla kötelező tartalmi elemét, vagyis csak akkor kellett feltüntetni és olyan részletezettségben a vtsz-t vagy SZJ-t, amennyiben „a törvény a terméket vagy szolgáltatást erre való hivatkozással jelöli.” Ez a rendelkezés ugyanazt jelentette, mint az előző évben hatályos előírás, tehát általános esetben nem kötelező feltüntetni a számlán a statisztikai besorolási számot, csak egyes különleges adózási módoknál.
(Kötelező elemek 2008. május 1-jétől
2008. május 1-i hatállyal módosították az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényt. E módosítás tartalmáról már rengeteg cikk megjelent. Az áfatörvény 169.§-a sorolja fel azokat a minimálisan megkövetelt adatokat, amelyeket egy számlának tartalmaznia kell. Ezek a következők:
1.) a számla kelte (amikor kibocsátotta az eladó)
2.) a számla sorszáma,
3.) az eladó adószáma,
4.) a beszerzést teljesítő, s emiatt adófizetésre kötelezett adózó adószáma,
5.) az eladó neve és címe,
6.) a vevő neve és címe,
7.) az értékesített termék vagy szolgáltatás megnevezése, annak jelölése a számla kibocsátására kötelezett adózó választása alapján,
8.) az értékesítés mennyisége, ha az természetes mértékegységben kifejezhető,
9.) a teljesítés időpontja, ha a számla kibocsátása (kelte) ettől eltérő időpontban történt,
10.) az értékesített termék vagy szolgáltatás egységára,
11.) az alkalmazott árengedmény, ha azt az egységár nem tartalmazta,
12.) az általános forgalmi adó alapja,
13.) az adó mértéke (hány százalékos),
14.) az áfa összege,
15.) egyértelmű megfogalmazás, vagy jogszabályi utalás arra, ha az értékesítés adómentes, vagy ha az áfa megfizetésére a vevő (a termék vagy szolgáltatás beszerzője) kötelezett,
16.) új közlekedési eszköz értékesítése esetén a törvényben meghatározott kiegészítő adatok (például: hengerűrtartalom, első forgalomba helyezés, eddig megtett km, stb.),
17.) utazásszervezési szolgáltatás esetén egyértelmű utalás a különleges adózási módra,
18.) használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab, vagy régiség értékesítése esetén, egyértelmű utalás a különleges adózási mód alkalmazására,
19.) pénzügyi képviselő alkalmazása esetében, a pénzügyi képviselő neve, címe, és adószáma.
A 2008. május 1-én hatályba lépett törvénymódosítással törölték a statisztikai besorolási számnak még abban a kicsi körben – például, ha valaki hulladékot értékesített, - való kötelező alkalmazását is, amely addig hatályban volt. A törvénymódosítás eleget tett annak a közösségi jogi kívánalomnak, hogy az adóalanynak lehetőséget kell biztosítani abban a tekintetben, hogy milyen módon kívánja szabatosan megjelölni a számlán, hogy milyen terméket értékesít, vagy milyen szolgáltatást nyújt.
Ezáltal a törvény értelmében nem kötelező a továbbiakban a számlán a Szolgáltatás Jegyzék (SZJ) számot, illetve a Vámtarifaszámot (vtsz.) feltüntetni akkor sem, amikor olyan termék értékesítése, vagy szolgáltatás nyújtása történik, amelyre a törvény ezen azonosítószámokkal hivatkozik. Azonban a számlát kibocsátó adóalanynak továbbra is lehetősége van arra, hogy ha saját maga úgy kívánja, akkor az általa kibocsátott számlán az SZJ, illetve a vtsz. hivatkozást is használja, azaz feltüntesse azt. Erre azonban senki nem kötelezheti, csak ha erről előzetesen írásban megállapodtak.

Választható
A statisztikai besorolási szám alkalmazását választó számlakibocsátónak a következőkre kell figyelnie: - Az általános forgalmi adóról szóló törvény 169.§-ának „f” pontja úgy fogalmaz, hogy „az e törvényben alkalmazott VTSZ és SZJ számok alkalmazhatók” a termék vagy a szolgáltatás azonosítására, ha ezt választjuk. Tehát pontosan azokat lehet a számlára írni, ami az áfa-törvényben szerepel! - Ugyanakkor a termékek és szolgáltatások zömére vonatkozóan az áfatörvényben nem szerepel statisztikai besorolási szám. Mi lehet a megoldás akkor, ha az eladó saját jószántából, vagy a vevővel történt megállapodás alapján mégis ragaszkodik annak feltüntetéséhez?
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 176.§-ának (13) bekezdése továbbra is hatályban maradt. Eszerint
- a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény kivételével - az adótörvények alkalmazásában, az általános forgalmi adó esetében a hivatkozással meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vonatkozásában
- a Kereskedelmi Vámtarifa (vtsz.) 2002. év július hó 31. napján hatályos,
- a Központi Statisztikai Hivatal Építményjegyzékének (ÉJ) 2002. év július hó 31. napján érvényes,
- a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ), valamint minden más esetben a Központi Statisztikai Hivatal 2002. év szeptember hó 30. napján érvényes
besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg. Az utóbbi években is volt már probléma abból, hogy megvették a statisztikai besorolási jegyzék legújabb köteteit, s az abban szereplő számokat használták (szabálytalanul).
Mindezeket figyelembe véve mindenkinek azt javaslom, hogy saját választása alapján se tüntesse fel a számláján a statisztikai jelzőszámokat, mert nem kell, és csak kavarodást okoz. A termékek és szolgáltatások egyértelmű, érthető megnevezésének alkalmazására szokjunk rá!
( -Az SZJ helyett a TESZOR-t kell érteni.)

Iparűzési adó változása

4. A helyi iparűzési adóval kapcsolatos változásokról

A helyi iparűzés adóval kapcsolatos eljárási szabályok tehát 2010.06.29.-től visszarendeződtek a 2010 előtti állapotba.

A helyi iparűzési adóval kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2010.évi LVII. törvény alapvetően két törvényt módosított június 29-i hatállyal:
- a helyi adókról szóló 1990.évi C. törvény,
- és az adózás rendjéről szóló 2003.évi XCII. törvényt.

A visszarendezés következményeként az állami adóhatóság 2010. július 31.-ig elektronikus úton adatot szolgáltat az illetékes önkormányzati adóhatóságoknak:
- 2010. január 1-jétől az állami adóhatósághoz bejelentkezett állandó, illetve ideiglenes iparűzési adóalanyok nevéről (elnevezéséről), székhelyéről, adószámáról;

A helyi iparűzési adót érintően az állami adóhatóságnál folyamatban lévő eljárásnak azon eljárások minősülnek, amelyek a módosító törvény hatálybalépésének napjáig nem fejeződtek be. A folyamatban lévő eljárási szakaszt az állami adóhatóság fejezi be. Az állami adóhatóság a folyamatban lévő eljárások adatait, az eljárások befejezéséről számított 30 napon belül elektronikus úton átadja az önkormányzati adóhatóságnak.
Az adózás rendjéről szóló törvényben a módosítás eredményeként egy új 6. számú melléklet jelent meg a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók adó megállapítási, adóbevallási és befizetési kötelezettségeiről.

E szerint az iparűzési adókötelezettséggel kapcsolatos változás-bejelentéseket június 29-től már az illetékes Önkormányzatokhoz kell megküldeni.

Ha az adózó 2010.június 29.-én vagy ezt követően kívánja egy esetleg elmulasztott vagy olyan bevallási kötelezettségét teljesíteni, amely 2010.június 29. napjánál korábbi (azt megelőző) bevallási időszakra vonatkozik, akkor is az önkormányzati adóhatósághoz kell ezeket a bevallásokat teljesíteni. Tehát a pótlás, megszűnés szünetelés, átalakulás miatt bevallást beküldők figyeljenek!
Ugyanez vonatkozik a bevallás önellenőrzésére is.

Kivételt képez ez alól a szabály alól, azaz eset, ha az adózónak 2010. június 29.-ét megelőzően az adóhivatalhoz benyújtott hibás bevallásra- az adóhivatal értesítése alapján- úgynevezett „javító bevallást” kell benyújtania. Ebben az esetben a javítóbevallást még az állami adóhatóság dolgozza fel.

Tisztelt ügyfeleim!

A helyi Önkormányzatok, így a Budapest Főpolgármesteri Hivatali tájékoztatót küldött a visszarendeződésről, valamint arról, hogy a II. félévi iparűzési adó előlegeket, valamint a folyószámlán fennálló tartozásokat mikor és milyen számlára kell fizetni.
Az aktuális Fizetési Értesítőnk ezt is tartalmazta.
Most mellékelünk – az ügyfeleink többsége budapesti székhellyel rendelkezik¬¬¬–egy bp-i tájékoztatót és a bankszámlaszámokat amire a befizetést teljesíteni kell.

Egyszerűsített foglalkoztatás

5. Megjelent az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló leújabb törvény

A Magyar Közlöny 2010 július 12-i 118. számában megjelent az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény. Főbb rendelkezései 2010 augusztus 1-től lépnek hatályba.
Egyszerűsített módon létesíthető munkaviszony
a) mezőgazdasági, továbbá turisztikai idénymunkára vagy
b) alkalmi munkára.

Az alkalmi munkára irányuló egyszerűsített foglalkoztatás esetén az egyszerűsített munkaviszonyban egy naptári napon legfeljebb foglalkoztatott munkavállalók létszáma – a munkáltatónak az adott hónapot megelőző hat havi átlagos statisztikai létszámát alapul véve – nem haladhatja meg
a) a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) hatálya alá tartozó főállású személyt nem foglalkoztató munkáltató esetén az egy főt,
b) egy főtől öt főig terjedő munkavállaló foglalkoztatása esetén a két főt,
c) hattól húsz főig terjedő munkavállaló foglalkoztatása esetén a négy főt,
d) húsznál több munkavállaló foglalkoztatása esetén a munkavállalói létszám húsz százalékát.

A napi alkalmi munkavállalói létszámkeretet a munkáltató a tárgyév napjaira egyenlőtlenül beosztva is felhasználhatja, a 2. § 3. pontjára is figyelemmel. Ennek során a tárgyévben fel nem használt létszámkeret a következő naptári évre nem vihető át.

Ha a munkáltató és a munkavállaló
a) idénymunkára, vagy
b) idénymunkára és alkalmi munkára
létesít egymással több ízben munkaviszonyt, akkor ezen munkaviszonyok együttes időtartama a naptári évben
a százhúsz napot nem haladhatja meg.

Fogalmak:

1. mezőgazdasági idénymunka: a növénytermesztési, erdőgazdálkodási, állattenyésztési, halászati ágazatba tartozó olyan munkavégzés, amely az előállított áru vagy a nyújtott szolgáltatás természete miatt – a munkaszervezés körülményeitől függetlenül – évszakhoz, az év adott valamely időszakához vagy időpontjához kötődik, illetve a megtermelt mezőgazdasági termékeknek a munkáltató saját gazdasága területén történő anyagmozgatása, csomagolása, feltéve, hogy azonos felek között a határozott időre szóló munkaviszony időtartama nem haladja meg egy naptári éven belül a százhúsz napot,

2. turisztikai idénymunka: a kereskedelemről szóló törvényben meghatározott kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál végzett idénymunka, feltéve, hogy azonos felek között a határozott időre szóló munkaviszony időtartama nem haladja meg egy naptári éven belül a százhúsz napot,

3. alkalmi munka: a munkáltató és a munkavállaló között
a) összesen legfeljebb öt egymást követő naptári napig, és
b) egy naptári hónapon belül összesen legfeljebb tizenöt naptári napig, és
c) egy naptári éven belül összesen legfeljebb kilencven naptári napig létesített, határozott időre szóló munkaviszony.

Az egyszerűsített foglalkoztatás céljára létrehozott munkaviszony

Egyszerűsített foglalkoztatás céljából létrejött munkaviszony a felek megállapodása alapján, a munkáltatónak a tv. 11. §-ában meghatározott bejelentési kötelezettségének teljesítésével keletkezik. Amennyiben azt a munkavállaló kéri, illetve a jogszabály alapján nem elektronikus úton bevallásra kötelezett munkáltató választása szerint, az egyszerűsített foglalkoztatás céljából munkaviszonyt a törvény melléklete szerinti szerződés megkötésével kell létesíteni, és azt legkésőbb a munka megkezdéséig kell írásba foglalni.

Nem létesíthető egyszerűsített foglalkoztatásra munkaviszony olyan felek között, akik között a szerződés megkötésekor már az Mt. szabályai szerint létesített munkaviszony áll fenn.

Ha a munkaviszony nem egyszerűsített foglalkoztatás céljából jött létre, a munkaszerződés nem módosítható annak érdekében, hogy a munkáltató a munkavállalót egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztassa.

Harmadik országbeli állampolgár – a bevándorolt vagy letelepedett jogállású személy kivételével – kizárólag mezőgazdasági idénymunka keretében foglalkoztatható e törvény szerint létesített munkaviszony alapján.

Egyszerűsített foglalkoztatás esetén a munkavégzés megkezdése előtt a munkáltatónak meg kell győződnie arról, hogy a munkavállaló a munka elvégzésére alkalmas állapotban van.

Az egyszerűsített foglalkoztatáshoz kapcsolódó közteherfizetés

Egyszerűsített foglalkoztatásban foglalkoztatott munkavállaló esetében a munkáltató által fizetendő közteher mértéke mezőgazdasági és turisztikai idénymunka esetén a munkaviszony minden naptári napjára munkavállalóként 500 forint, alkalmi munka esetén a munkaviszony minden naptári napjára munkavállalóként 1000 forint.

E közteher megfizetésével nem terheli
a) a munkáltatót társadalombiztosítási járulék, szakképzési hozzájárulás, egészségügyi hozzájárulás és rehabilitációs hozzájárulás, valamint az Szja.tv.-ben a munkáltatóra előírt adóelőleg-levonási kötelezettség,
b) a munkavállalót nyugdíjjárulék (tagdíj), egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékfizetési, egészségügyi
hozzájárulás-fizetési és személyi jövedelemadóelőleg-fizetési kötelezettség.

Ellátásra való jogosultság
Az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállaló e törvény szerinti foglalkoztatása alapján
a) nem minősül a Tbj. szerinti biztosítottnak,
b) nyugellátásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra, valamint álláskeresési ellátásra szerez jogosultságot.

A nyugellátás számításának alapja napi 500 forint közteher esetén 1370 forint/nap, napi 1000 forint közteher esetén 2740 forint/nap.

Bejelentési és bevallási szabályok

Egyszerűsített foglalkoztatás esetén a munkáltató köteles az illetékes elsőfokú állami adóhatóságnak a munkavégzés megkezdése előtt bejelenteni a törvény szerinti adatokat. A munkáltató bejelentési kötelezettségét – választása szerint –
a) elektronikus úton, központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül (a továbbiakban: ügyfélkapu),
b) telefonos ügyfélszolgálaton keresztül telefonon, vagy
c) rövid szöveges üzenet (SMS) útján
teljesítheti. Az SMS-es bejelentés szabálya csak 2010 december 1-től hatályos.

A munkáltató akkor élhet az a)–c) pontjában felsorolt bejelentési lehetőségek valamelyikével, ha előzetesen regisztrálta magát az ügyfélkapun.

Az alábbi adatokat kell bejelenteni:
a) a munkáltató adószáma,
b) a munkavállaló adóazonosító jele és TAJ száma,
c) az egyszerűsített foglalkoztatás jellege,
d) az előbbi c) pontjában meghatározott bejelentés kivételével a munkaviszony napjainak száma.

A munkáltató az előbbi a)–c) pontjaiban meghatározott esetekben a tárgyhót követő hó 12-éig az egyszerűsítetten foglalkoztatott munkavállaló foglalkoztatásával járó közteher-fizetési kötelezettségének tesz eleget. Bevallási kötelezettségét ezen időpontig az ügyfélkapun történő bevallás benyújtásával teljesíti.

Hatálybalépés

A törvény – az alábbi kivétellel – 2010. augusztus 1-jén lép hatályba. A törvény 24. §-a a kihirdetéssel egyidejűleg, a 11. § (1) bekezdés c) pontja, a 11. § (5) bekezdés a) pontja – amelyek az SMS-ben történő bejelentést szabályozzák - 2010. december 1-jén lép hatályba.

A törvény hatálybalépését követően az alkalmi munkavállalói és egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyból származó adóbevallási és -befizetési kötelezettségre egységesen e törvény, a hatálybalépését megelőző időszakra vonatkozó bejelentési, bevallási és fizetési kötelezettségre a 2010. március 31-éig tartó adó megállapítási időszakra vonatkozóan az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény, a 2010. április 1.–július 31. közötti adó megállapítási időszakra vonatkozóan az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2009. évi CLII. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

2010-ben az új törvény hatálybalépéséig az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásban és egyszerűsített foglalkoztatásban eltöltött napok számát az új törvény szerinti időtartamok számításánál nem kell figyelembe venni.

Társaságok adózása

6. A Társaságok adózását érintő főbb változások

A társasági adó mértéke 500 millió Ft adóalapig 10%-ra csökken, és a kedvezményes kulcs érvényesíthetőségének – 2010. II. félévétől - nem lesznek további (munkaügyi, bérezési, lekötött tartalék képzési, stb) feltételei. Az új adókulccsal tulajdonképpen progresszívvá válik a magyar társasági adóztatás. Tekintettel az évközi bevezetésre, a Javaslat a 2010-es adóévet kettéosztja, és az adóalapot a két félév között a naptári napok arányában írja elő megosztani (az arányosítás kötelező, nincs lehetőség a korábban alkalmazott átmeneti szabályok szerinti féléves zárás készítésére).
Az alkalmazandó adókulcs:
• 2010. január 1. és 2010. június 30. között: a pozitív adóalap 19%-a (50 millió Ft-ig továbbra is lehetőség van a kedvezményes 10%-os adókulcs alkalmazására a jelenleg hatályos feltételekkel),
• 2010. július 1. és 2010. december 31. között: 250 millió Ft pozitív adóalapig 10%, azt meghaladó részre 19%.
Az új szabályokat a naptári éves adózóknak a 2010. adóévi adókötelezettségre kell alkalmazni. Az eltérő üzleti évesek adókötelezettségével kapcsolatban nem tartalmaz átmeneti szabályt a törvényt, mely azt jelenti, hogy ezeknek a társaságoknak a 2010-es adóalapjukat az általános szabályokkal összhangban az üzleti év első napján hatályos szabályok szerint kell meghatározni.
A módosítások nem érintik a már bevallott adóelőlegeket.

SZJA törvény módosításai

7. Az SZJA törvény módosításai

Az egyéni vállalkozásból származó jövedelem utáni adó megállapításával kapcsolatos új szabályok.

Az új szabályok szerint éves szinten 500 millió ft vállalkozói adóalapig 10 % lesz a vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke, az 500 millió ft feletti részre pedig továbbra is 19 %.
Az új rendelkezést 2010. II félévétől kell alkalmazni, úgy, hogy 250 millió ft-ig már a 10%-os adót kell alkalmazni. Az I. félévre is alkalmazható a 10%-os kedvező adó mérték a korábbi korlátok mellett, vagy a teljes adóalapra 19%-os vállalkozói SZJA-t kell számolni.
Nem változott: a fenti adó mértékekkel leadózott adóalap, nyereség, mint osztalékalap teljes mértékben osztalékká válik, melyet továbbra is 25%-os osztalékadóval valamint 14%-os EHO-val le kell adózni.

Az egyéni vállalkozókat érintő további módosítások.

Az Szja-tv. 3§ 17. pontja szerinti fogalom módosítás alapján a jövedelem számítás szempontjából nem minősül egyéni vállalkozónak az a magánszemély, aki:
- az ingatlan- bérbeadási,
- a szálláshely szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységéből származó bevételére az ingatlan-bérbeadásból származó jövedelemre, vagy a tételes átalányadózásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja..
- Ettől függetlenül járulékfizetési kötelezettségének az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok szerint kell az adózónak leget tenni.
Az Art.22.§.(19. bekezdésének módosítása okán a magánszemély mentesül az adószám kiváltásának kötelezettsége alól, ha tevékenysége kizárólag bérbeadásra irányul abban az esetben, ha nem él az Áf törvény szerinti adókötelessé tétel lehetőségével. Ebben az esetben a magánszemélynek nincs számlaadási kötelezettsége, az ellenérték átvételéről számviteli bizonylatot azonban ki kell állítani.
Az Szja-tv. 18.§ (1) bekezdésének új c. pontja alapján a magánszemélyként bérbeadók, egyéb szálláshely-szolgáltatást nyújtók az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok szerint elszámolhatják az ingatlanhoz kapcsolódó értékcsökkenési leírást.

Külföldi pénznemben keletkezett bevétel forintra történő átszámításának szabálya:

Amennyiben a bevétel adóelőleg levonásra kötelezett kifizetőtől származik, a bevétel forintra történő átszámításához a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes MNB hivatalos devizaárfolyamot, olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel a hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot lehet az adózó választása szerint alkalmazni.
A külföldi pénznemben keletkezett bevétel forintra történő átváltásával kapcsolatos szabályokat 2010. január 1-től lehet alkalmazni.

Számlaadásra kötelezett magánszemély részére adóelőleg megállapításával kapcsolatos módosítás.
Pontosításra került az SZja-tv. 46§ (4) bekezdésében az, hogy nem kell adóelőleget megállapítania az adóelőleg- megállapításra kötelezett kifizetőnek, amennyiben számlaadásra kötelezett magánszemélynek teljesíti a kifizetést.

Árvízkárosult munkavállaló részére juttatott segély adómentessége.
Adómentessé vált a munkáltatók által az árvíz sújtotta térségben lakó, kárt szenvedett munkavállaló részére lakóház , lakás újjáépítése céljából adott segély az Szja-tv 1. számú melléklete 6.1. alpontjában foglaltak alapján.

A magánszemélyeket érintő főbb változások

13. A magánszemélyeket érintő főbb változások

2010. augusztus 1-től kezdődően nem eredményez adókötelezettséget a természetes személyek közötti háztartási munkára létesített jogviszony.
Amellett, hogy a törvény pontosan
meghatározza mit tekint háztartási munkának (ilyen tipikusan a takarítás, vasalás, a gyermek felügyelet, házvezetés, otthoni ápolás, kertgondozás vagy a háztartásban szükséges javítási, felújítási munkák elvégzése) az adó és járulékfizetési kötelezettség alóli mentességhez több feltételt is megfogalmaz:
• a háztartási alkalmazott nem lehet ilyen tevékenységet folytató egyéni
vállalkozó, egyéni cég vagy társas vállalkozás tagja, munkavállalója;
• a háztartási alkalmazott által nyújtott szolgáltatás ellenértékeként a
foglalkoztató mástól juttatásban – akár közvetve is – nem részesülhet;
• a háztartási munka nem szolgálhatja a foglalkoztató, vele együtt élő
személy vagy közeli hozzátartozó üzletszerű tevékenységének célját;
• a foglalkoztatást megelőzően a foglalkoztató havonta eleget tesz
bejelentési, es regisztrációs díjfizetési kötelezettségének.

A bejelentés – amely során meg kell adni a foglalkoztató, valamint az alkalmazott adóazonosító, valamint az utóbbi társadalombiztosítási azonosító jelet - teljesíthető elektronikus úton, telefonon vagy sms-ben. Amennyiben azonban a foglalkoztató bejelentési vagy regisztrációs díjfizetési kötelezettségét elmulasztja, úgy a 100 ezer Ft-ig terjedő bírság mellett a mulasztással érintett hónapokban kifizetett teljes bevétel után adó es járulékfizetési kötelezettség keletkezik. Ha pedig a mulasztás a foglalkoztató hibája, úgy a magánszemélyt terhelő közterheket is neki kell megfizetnie.
A regisztrációs díj összege havonta és alkalmazottanként 1000 ft, függetlenül attól, hogy az adott hónapban hány napon történt a foglalkoztatás. A díjfizetési kötelezettséget a bejelentés hónapját követő hó 12-ig kell teljesíteni az Adóhatóságnak. Az alkalmazott az őt megillető adórendszeren kívüli bevétel összegéről igazolást kérhet a foglalkoztatótól. A kiadandó igazolásról – amelynek tartalmaznia kell többek között a kifizetett összeget, a munkavégzés helyet és időpontját valamint az érintett felek aláírását is - az Adóhatóság internetes honlapján mintát fog közzétenni.

Illetéktörvény módosításai

10. Az illeték törvény módosításai

A 2010. január 1-től hatályos szabály szerint – meghatározott feltételek mellett – illetékfizetési kötelezettség terheli a belföldön ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzését, továbbá megszűnt az átalakulásokhoz kapcsolódó általános illetékmentesség. Mindez jelentősen megnehezítette, illetve megdrágította a cégcsoporton belüli átstrukturálásokat, miközben gazdasági értelemben a cégcsoporton belül tényleges vagyonszerzésre nem került sor. A változások emiatt a jövőben illetékmentessé teszik a belföldön ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét átruházást, ha arra az adótörvény szerinti kapcsolt vállalkozások között kerül sor.
A fenti kedvező módosítást a Javaslat szerint a 2010. július 1. napján az állami adóhatóság által jogerősen még el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell.

1. Egyenes ági rokonok közötti öröklési és ajándékozási illetékmentesség

A módosító törvény alapján mind az öröklés mind az ajándékozás a vagyon értékhatárától függetlenül mentes az illeték alól az egyenesági rokonok között.
A módosításnak vannak részletei és átmeneti speciális szabályai, melyet most nem részletezünk.
2. Három új illetékmentességi szabályt is megállapít a törvény a vagyonszerzők speciális örére.
Az egyik az egyéni és családi gazdálkodók gazdaságátadásának illetékmentességére vonatkozik, a
Másik a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betéthez kapcsolódó új illetékmentességére vonatkozik.
A harmadik a sporttelepek megszerzéséhez kapcsolódó visszterhes vagyonátruházás illetékmentességére vonatkozik.

Jövedéski adótörvényt módosító törvény

11. A jövedéki adótörvényt módosító tv.
Az új kormány újraszabályozta a pálinkafőzést.

A legfontosabb rendelkezés, hogy adómentes a magánfőző által évente legfeljebb 50 liter mennyiségben előállított párlat, feltéve, hogy az a háztartásban való személyes fogyasztásra szolgál. Ez lehet magánfőzés és bérfőzés.
Az új szabályozás főszabályként kimondja, hogy az 50 liter alatti, adómentesen főzetett párlat kizárólag a bérfőzető háztartásában való személyes fogyasztás céljára szolgál.
A bérfőzető szeszfőzdének adott nyilatkozatában arról is köteles lesz nyilatkozni, hogy az átvételre kerülő bérfőzött párlatból milyen mennyiséget kíván kistermelőként adózottan, legfeljebb 2 literes kiszerelésben, zárjeggyel ellátva, a saját gazdasága helyén folytatott vendéglátás vagy falusi vendéglátás keretében értékesíteni.
A szeszfőzde az általa a bérfőzető részére történő egyszerűsített kisérő okmány kiállításával a bérfőzött párlat adóraktárba történő előállítását is igazolja.
A Jövedéki adótörvényből száműzve lett a pálinka megnevezés, és valamennyi jogszabályi helyen a párlat elnevezés szerepel.

KIs adók megszüntetéséről

9. Kis adók megszüntetéséről ( nem teljeskörűen)

9/a. Tv készülék üzemben tartási díja
A Televízió-készülék üzemben tartási díjra vonatkozó változásokról, valamint a nagy teljesítményű gépjárművek adójáról
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény 84. §-ának (2) bekezdése értelmében az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt, hogy a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (Média tv.) 79. §-ának (1) bekezdése és 80. §-ának (3) bekezdése szerinti üzemben tartási díj 2010 évre esedékes összegének megfizetését átvállalja.
E törvény alapján 2010. augusztus 1-jét követően az adózókat az adófizetési kötelezettség mellett, bevallási kötelezettség sem terheli a televízió-készülék üzemeltetési díjának tekintetében. Ebből következően a díjfizetésre kötelezettek a július hónapra vonatkozó kötelezettségeiket a 2010. július 31-én hatályos szabályok szerint kötelesek teljesíteni, és a 2010. január – július hónapokra bevallott és megfizetett üzemeltetési díjak sem igényelhetők vissza.

9/b.A nagyteljesítményű gépjárművek adója
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 17/F. §-a és a 19/A. §-a alapján a negyedévre fizetendő adóból levonható a személygépkocsi után az adóalany terhére az önkormányzati adóhatóság által megállapított gépjárműadó. Levonásra a negyedév azon hónapjaira jutó gépjárműadó esetén van lehetőség, amelyben a személygépkocsi utáni cégautó adó- és gépjárműadó-kötelezettség egyaránt fennállt, feltéve, hogy az adóalany a gépjárműadó fizetési kötelezettségének határidőben eleget tett.
Ennek értelmében a 2010. II. negyedévi cégautóadóból a nagy teljesítményű személygépkocsik adója a meghatározott feltételekkel és mértékben még levonható, azonban az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló 2009. évi LXXVII. törvény (továbbiakban: Nért.) hatályon kívül helyezését követően a III., és a IV. negyedévben erre már nincs lehetőség.
).

Közérdekű adomány ÁFA-ja

8. Közérdekű adomány új áfa-megítélése

Az áfa törvény változása értelmében a közhasznú, kiemelten közhasznú szervezeteknek, továbbá az egyházaknak juttatott közcélú adományok a jövőben áfa-mentessé válnak. (Az áfa törvény ezt úgy fogalmazza meg, hogy ezen adományozások nem minősülnek sem termékértékesítésnek, sem szolgáltatásnyújtásnak.)

Csak akkor tekinthető közcélúnak minősül az adomány, illetve az adományozás, ha:
• az ügyletre vonatkozó dokumentum vagy egyéb körülmény alapján megállapítható a valódi közhasznú, közérdekű cél;
• az adományozás nem jelenthet vagyoni előnyt az adományozónak (ideértve annak tagját, vezető tisztségviselőjét, felügyelő bizottságát vagy igazgatósága tagját, könyvvizsgálóját, illetve Ptk. szerinti közeli hozzátartozóját) azzal a kitétellel, hogy az adományozó nevére, tevékenységére történő utalás nem minősül vagyoni előnynek;
• az adományozónak rendelkeznie kell a közhasznú szervezet, kiemelten közhasznú szervezet, egyház által kiállított igazolással, amely tartalmazza az adományozó és az adományozott nevét, székhelyét vagy állandó lakóhelyét, adószámát, adószám hiányában egyedi azonosítására szolgáló jelét és a támogatott célt, továbbá közhasznú szervezet, kiemelkedően közhasznú szervezet esetében a közhasznúsági fokozatot

A törvénymódosítást, illetve annak gyors életbeléptetését az indokolta, hogy számos vállalkozás tárgyi dolgokkal, szolgáltatásokkal segítséget adna az árvízkárok enyhítésére, de az adományozást az eddigi áfa-kötelezettség sok esetben korlátozta.

Munkába járás költségtérítésével kapcsolatos tájékoztatás

16. Munkába járás költségtérítésével kapcsolatos tájékoztatás

Megjelent az APEH honlapján a munkába járással kapcsolatban egy tájékoztató, melyet ajánlunk szíves figyelmükbe.
Szeretnénk figyelmüket külön felhívni a munkába járás címén adható 9 Ft/km költségtérítés szabályára, melyet az anyagban is kiemeltünk.
"[szja-törvény 25. § (2) bekezdés, a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet]
A személyi jövedelemadóról szóló, többször módosított 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: szja-törvény) 25. § (2) bekezdése szerint – megfelelő elszámolás mellett –nem minősül bevételnek a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén a munkavállalónak adott azon összeg, amely nem haladja megaz utazási bérlet, az utazási jegy árát, vagymunkába járás költségtérítése címén, a közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként a 9 forintot (napi munkába járás vagy hétvégi hazautazás esetén).
2010. május 1-jén hatályba lépett a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet, így ettől az időponttól az szja-törvény ismertetett előírása erre a jogszabályra hivatkozik. Az új jogszabály – a korábbi szabályozáshoz hasonlóan – azokat a feltételeket rögzíti, amelyek fennállása esetén a munkáltató a Munka Törvénykönyvének előírásaiból eredő kötelezettsége alapján köteles a meghatározott formában és mértékben megtéríteni a munkába járással kapcsolatban felmerült kiadásokat, az szja-törvény hivatkozott rendelkezése pedig az ezen a jogcímen kifizetett térítés adókötelezettségéről rendelkezik. Ez a rendelkezés a Korm. rendeletben kötelezően előírt mértéknél nagyobb mértékű, illetve attól eltérő formában megvalósuló térítés jövedelemnek nem minősülő kifizetését is lehetővé teszi.
A Korm. rendelet 2. § a) pontja szerint munkába járásnak minősül:„aa) a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás,továbbá
ab) a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét - annak földrajzi elhelyezkedése miatt - sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni”.
A helyközi, távolsági utazás, azaz a munkába járás megvalósítható akár közösségi közlekedéssel, akár saját gépjárművel (illetve bármilyen más módon). Ezért az szja törvény 25. § (2) bekezdés b) pontja alapján 2010. május 1 jétől is lehetőség van arra, hogy a munkavállaló a munkába járás költségtérítése címén kilométerenként 9 forint bevételnek nem minősülő (adómentes) költségtérítésben részesüljön akkor is, ha egyébként a munkába járás tömegközlekedés igénybevételével is megoldható lenne, de azt a magánszemély nem veszi igénybe.
A Korm. rendelet 4. §-a azokat az eseteket sorolja fel, amikor a munkáltató köteles a munkába járás költségtérítéseként a kilométerenkénti 9 forint fizetésére.
(Ilyen eset például az, ha a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés.) A rendelkezés azonban nem zárja ki, hogy a munkáltató más – munkába járásnak minősülő – esetekben is alkalmazza az szja-törvény 25. § (2) bekezdés b) pontjának rendelkezését anélkül, hogy vizsgálná a munkahelyre való eljutás konkrét körülményeit. (A rendelkezés alkalmazása azonban semmiképpen sem jelentheti azt, hogy a munkáltató teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a Korm. rendelet szerinti térítési kötelezettségét, illetve a munkavállaló közlekedési szokásait, azaz például annak ellenére, hogy a munkavállaló leadja a bérletét, csak a 9 forint/km-es térítést biztosít számára.)
Mivel a munkába járás fogalma kibővült az átutazás céljából igénybe vett helyi közösségi közlekedéssel történő utazással is, így az ilyen utazásra jogosító jegy, bérlet (például BKV bérlet) is minősülhet adóalapba nem tartozó bevételnek (és nem a kedvezményes, 25 százalékos mértékkel adózó természetbeni juttatásnak) feltéve, hogy a helyi bérletet a magánszemély az adott településen keresztül történő átutazás keretében munkába járásra (is) használja. (Ilyen eset például az, ha a magánszemély Budaörsről Gödöllőre jár dolgozni, és a munkába járáshoz budapesti helyi bérletet is igénybe vesz.)
A kedvezménnyel megvásárolt jegyek kezelése
A Korm. rendelet 3. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató nemcsak a teljes áron megvásárolt menetjegy vagy bérlet árának 86 százalékát köteles megtéríteni, hanem az elszámolás alapjául elfogadhatja a közlekedési szolgáltató által üzletpolitikai célból biztosított kedvezmény vagy a fogyasztói árkiegészítés érvényesítése miatt kedvezményes áron megvásárolható menetjegyeket, bérleteket is. Így például, ha a munkavállaló életkora miatt jogosult valamilyen – fogyasztói árkiegészítéssel érintett – utazási kedvezményre (pl. tanuló/nyugdíjas bérletre), a bérlet, jegy leadása ellenében a munkáltató köteles megtéríteni az ár 86 százalékát.Az említett kötelezettség azonban nem korlátlan, nem terjed ki a kedvezmény igénybevételére jogosító kártya árának megtérítésére, csak a kártya birtokában megvásárolt jegy (bérlet) árára.
Az ilyen üzletpolitikai kedvezményre jogosító kártyák árának megtérítésére nem alkalmazható az szja-törvény 25. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés sem. Ez a szabály ugyanis kifejezetten a munkába járással összefüggésben felmerülő kiadások megtérítését célozza, a jelenleg forgalomban lévő különböző kedvezményre jogosító kártyákkal azonban – a kártya típusától függően – korlátlan számú és viszonylatú utazásra nyílik lehetősége a kártya birtokosának, vagyis egyáltalán nem biztosítható, hogy a kártya döntően csak munkába járási célra kerüljön felhasználásra. Ha a munkáltató mégis vásárol a munkavállaló számára ilyen kártyát vagy annak árát megtéríti számára, az szja-törvény 69. §-a (1) bekezdésének i) pontja szerint adóköteles természetbeni juttatást nyújt.
A munkavállaló fogalma A Korm. rendelet 2. §-ának f) pontja meghatározza a munkavállaló fogalmát. E szerint a rendelet alkalmazásában munkavállalónak minősül a magyar állampolgár és az EGT állam polgára. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató Korm. rendelet szerinti térítési kötelezettsége csak ezen magánszemélyek vonatkozásában áll fenn. Tekintettel azonban arra, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) előírásaiból következően az Mt. hatálya minden olyan munkaviszonyra kiterjed, amely alapján a munkavégzés a Magyar Köztársaság területén történik, a Korm. rendelet pedig az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatóra és munkavállalóra vonatkozóan fogalmaz meg előírásokat, nem zárható ki, hogy a munkáltató más állampolgárságú munkavállalókkal létesített munkaviszony alapján is megtérítse a munkába járás költségeit. Az ezen a jogcímen fizetett térítést az szja-törvény hivatkozott szabálya alapján ugyancsak nem kell figyelembe venni a magánszemély nem önálló tevékenységből származó jövedelmének megállapításánál.

Sport támogatások adókedvezménye

A sporttámogatások adókedvezménye

A sporttámogatással összefüggő törvény szerint a kifizető által a magánszemélynek az adóévben kedvezményesen, vagy ingyenesen juttatott sportrendezvény(ek)re szóló belépőjegy vagy bérlet juttatás 50 ezer ft-ig adómentes természetbeni juttatás lesz.

Szakképzési hozzájárulás saját célú felhasználása

15. Szakképzési hozzájárulás saját célú felhasználása

2010-ben is változatlan az a szabály, mely szerint a szakképzési hozzájárulás nem csak az adóhatóság felé teljesíthető, hanem felhasználható
• saját dolgozó beiskolázásának költségére, illetve
• valamely intézmény részére közvetlenül átadott fejlesztési támogatásra is.
A felhasználás feltételei a múlt évben, 2009. július 1-i hatállyal változtak.
A szakképzési hozzájárulás összege a Tb járulék alap 1,5 százaléka. Ezen kötelezettség 30%-a kötelezően befizetendő az Apeh számlájára, de a fennmaradó 70% felhasználható a következők szerint:
• saját dolgozó beiskolázásának költsége
mikro- és kis vállalkozás esetén 60%
közép- és nagyvállalkozás esetén 33%
• átadott fejlesztési támogatás
valamilyen szakképző intézmény számára 60%
felsőoktatási intézmény számára 30%

A fenti korlátokat bármilyen variációban össze lehet válogatni, de fontos kritérium, hogy az összes felhasznált keret nem haladhatja meg a szakképzési hozzájárulás teljes összegének 70 százalékát.
A szakképzési hozzájárulás összegét fél évente kell kiszámítani, és befizetni. Ebből adódóan a felhasználásról is fél évente kell dönteni. Az I. félévre eső felhasználás költség, támogatás ellenértékét pedig 2010. június 30-ig ki kell egyenlíteni!
Csak azt a beiskolázási költséget, illetve fejlesztési támogatást lehet a szakképzési hozzájárulás számításánál figyelembe venni, ami 2010. június 30-ig kifizetésre kerül!!!
A szakképzési hozzájárulás felhasználásának további feltétele:
• saját dolgozó beiskolázása esetén:
o 1 emberre jutó maximális keret: minimálbér 6%-a tanóránként. Azaz 2010-ben 73.500*6% = 4.410 Ft/óra/fő;
o tanulmányi szerződés a munkáltató és a munkavállaló között, vagy munkáltatói kötelezés;
o OKJ szakképzés, vagy a Munkaügyi Tanács döntése alapján elfogadott képzés;
o OKÉV igazolás;
o adatlap beküldése a Munkaügyi központnak az adóévet követő év február 15-ig
• fejlesztési támogatás esetén:
o fejlesztési megállapodás;
o akkreditációs okirat vagy OM okirat másolata;
o iskola tanulóinak létszáma legalább 1500 fő;
o nyilatkozat az intézménytől, arra vonatkozólag, hogy a fejlesztési támogatás mértéke nem haladja meg tanulónként/hallgatónként - az éves költségvetési törvényben meghatározott, a szakképzési évfolyamon történő szakmai gyakorlati képzésre megállapított - közoktatási kiegészítő hozzájárulás fajlagos összegének a kétszeresét.
Az első esetben jelentési kötelezettsége van a vállalkozásnak a Munkaügyi központ felé. Egy adatlapot kell kitölteni és beküldeni úgy, hogy az adóévet követő február 15-ig az beérkezzen a Munkaügyi központnak. Amennyiben ezt a vállalkozás elmulasztja, úgy a felhasználás jogtalan, és visszamenőleg meg kell fizetni a szakképzési hozzájárulás teljes összegét.

Számlákra vonatkozó követelmények

14. Számlákra vonatkozó követelmények 2010. 04. 01-től

2010. április 1-jétől változott a 24/1995. (XL22.) PM ¬rendelet. A módosítás következtében a gazdálkodóknak a számítógéppel előállított számláik eredeti példányát meg kell különböztetniük a többi, azaz a másolati példánytól (példányoktól).
Egy újabb példa arra, hogy az adminisztráció egysze¬rűsítését célzó jogalkotó elveszik a részletekben. A ren¬delet érintett szövegének régi és új változata között nem találunk lényegi eltérést. Még az is kérdéses, hogy a mó¬dosítás jelent-e tartalmi változást az eddigi szabályokhoz képest.
Nézzük meg a rendelet legfontosabb előírásait, ki¬emelve a változásokat!

 Nyomdai úton előállított számla, nyugta
A számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazga¬tási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995.(XL22) PM rendelet szerint adóigazgatási azo¬nosításra alkalmas a nyomdai úton előállított számla, nyugta, ha azok beszerzéséről a kibocsátó számlával rendelkezik (melyben a nyomtatványt értékesítő forgal¬mazó köteles feltüntetni a nyomtatványok megnevezést, sorszámtartományát - tól-ig -, vevő nevét, címét, adó¬azonosító számát - > az utóbbi hármat hitelt érdemlően kell bizonyítani például cégbírósági végzéssel - aláírási címpéldánnyal, egyéni vállalkozói igazolvánnyal), és a bizonylatot a kibocsátó szigorú számadású nyomtat¬ványként kezeli.
A szigorú számadás alá tartozó nyomtatványokról nyilvántartást kell vezetni, amelynek nyomtatvány-faj¬tánként külön-külön tartalmaznia kell:
- a nyomtatvány sorszámtartományát, az első sorszám (¬tól) és az utolsó sorszám (-ig) megjelölésével;
- a beszerzést igazoló számla sorszámát és a beszerzés keltét;

- a nyomtatvány felhasználásának időtartamát, az első felhasználás keltétől az utolsó felhasználás keltéig; - a kiselejtezés keltét.
A számla, egyszerűsített számla, nyugta nyomdai úton történő előállítása kizárólag az állami adóhatóság ál¬tal, a nyomtatvány előállítója részére előre kijelölt sor¬számtartományban, folyamatosan, az adott sorszámtar¬tományba illeszkedő sorszám kihagyás és ismétlés nélkü¬li felhasználásával történik.
A kiadott sorszámtartomá¬nyokat az APEH honlapján, a nyomdai sorszáminterval¬lumok menüpont alatt ellenőrizhetjük.
 Számítástechnikai eszköz útján előállított és papírra nyomtatott számla
A számítástechnikai eszköz útján előállított és pa¬pírra nyomtatott számla adóigazgatásra akkor alkal¬mas, ha szigorú számadás alá vonása megvalósul oly mó¬don, hogy a kibocsátásra szolgáló számlázó program - beleértve a hiányos, hibás, megsemmisült vagy elveszett számla esetét is - kihagyás és ismétlés nélkül, folyama¬tosan biztosítja a sorszámozást, és a számlapéldányok hiánytalan elszámolása biztosított.
A sorszámozás folyamatossága nem sérül, ha:

a) a csoportos adóalanyiságban (Áfa törvény 8. §) részt
vevő tagok belső, egymás közötti kapcsolataiban a
számlának nem minősülő egyéb számviteli bizonylat
kibocsátása, illetőleg

b) a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagok külső,
harmadik személlyel szembeni kapcsolataiban a szám¬
la kibocsátása
azonos sorszámtartományon belül történik.

A sorszámozás folyamatossága nem sérül akkor sem, ha a számla és a számviteli bizonylat kibocsátása azonos sorszámtartományon belül történik.
Gépi számlázás esetén a számla kibocsátójának ren¬delkeznie kell a számlázó programra vonatkozó olyan dokumentációval, amely biztosítja a program működé¬sének ellenőrizhetőségét. A dokumentációnak tartalmaz¬nia kell részletes leírást a program működésére, felhasz¬nálására vonatkozóan; valamint a program készítője vagy jogutódja által a számla kibocsátójának címzett írásos nyilatkozatát arról, hogy a program maradéktalanul meg-felel a vonatkozó jogszabályi előírásoknak.

Változás 2010.04. 01-től: A számlázó programnak a számla adattartalmának papírra nyomtatása során biztosí¬tania kell, hogy a számla eredeti és másolati példánya egymástól megkülönböztethető és eredeti példányként csak 1 példányban legyen nyomtatható.

Az eddigi szabályok szerint a számla összes példá¬nyának egymás utáni nyomtatással történő előállítása esetében a gépi programnak biztosítania kellett a példá¬nyok sorszámozását; többpéldányos összeszerelt, előnyo¬más nélküli számla esetében pedig fel kellett tüntetni azt, hogy a számla összesen hány példányban készült.

- Az eddigi gyakorlat szerint a többpéldányos összeszerelt leporellóra nyomtatott számlák esetében csak azt kellett feltüntetni a számlára, hogy összesen hány példányban került kinyomtatásra. Ha például a számlát három példá¬nyos leporellóra nyomtatták, megjegyzésként azt kellett rajta feltüntetni, hogy három példányban készült.
-
Az új szabály szerint meg kell különböztetni a szám¬la eredeti és a másolati példányát (példányait).
Ez meg¬valósulhat oly módon, hogy a többpéldányos leporelló egyes lapjaira megkülönböztető jelzés kerül (eredeti, má¬solat 1, másolat 2 stb.). Eddig is kapható volt olyan nyomtatvány, amelyen az egyes lapok sorszámmal voltak ellátva. Valószínűnek tartom, hogy a forgalomban meg fognak jelenni a szabályoknak megfelelő számla-leporel¬lók, de akár a sorszámmal ellátott lapok is teljesíthetik a rendeletben foglalt követelményeket, hisz ekkor is bizto¬sított az eredeti és a másolati példány megkülönböztethe¬tősége (eredeti példány = 1. példány, másolati példány = 2. példány stb.).

A jövőben viszont nem szükséges annak feltüntetése, hogy a számla hány példányban készült. - A számla összes példányának egymás utáni nyomtatás¬sal történő előállítása esetében a gépi program beszá¬mozta a példányokat. A jogszabályváltozás miatt a sorszámok helyett az eredeti/másolat 1/másolat 2 stb. feliratok alkalmazása válhat szükségessé.
Eddig a rendelet nem mondta ki közvetlenül, hogy az eredeti példányt csak egy alkalommal lehessen csak ki¬nyomtatni, de a többi előírásból ez egyenesen követke¬zett eddig is.
A számítástechnikai eszköz útján előállított és papír¬ra nyomtatott számla kibocsátónál maradó példánya - pa¬pírra nyomtatás helyett - elektronikus adatállomány¬ként is megőrizhető; feltéve, hogy a meg őállított és papírra nyomtatott számla elektronikus változata, amely nem minősül elektronikus úton kibocsátott számlának.
Az adóhatóság helyszíni ellenőrzése során biztosí¬tani kell a számla olvashatóságához szükséges technikai eszközöket, azok használatára vonatkozó dokumentációt, és meg kell adni az azok használathoz szükséges felvilá¬gosítást. Az adóhatóság jogosult a számla kiállításának folyamatát úgy is ellenőrizni, hogy felügyelete alatt a számla kiállítója - próbajelleggel - állít ki számlát.
 Számlakibocsátásra kötelezett meghatal¬mazottjára vonatkozó különös szabályok
Azon személy, szervezet által kiállított számla, amely a számlakibocsátásra kötelezett meghatalmazottjaként jár el (Áfa törvény 160-162. §), abban az esetben alkalmas - az egyéb feltételek teljesülése mellett - adóigazgatási azonosításra, ha:
a) nyomtatványként nyomdai úton előre előállított szám¬la esetében a meghatalmazott a számlanyomtatvány egy másolati példányát haladéktalanul eljuttatja a számlakibocsátásra kötelezettnek;
b) számítástechnikai eszköz útján papírra nyomtatott, il¬letőleg elektronikus úton kibocsátott számla esetében a számlakibocsátásra kötelezett és meghatalmazottja előzetesen és írásban megállapodnak a számla előál¬lítása során alkalmazott sorszámtartományról, ame¬lyet a számlakibocsátásra kötelezett is köteles nyilván¬tartásában rögzíteni.
Az a személy, szervezet, amely egyidejűleg több számlakibocsátásra kötelezett meghatalmazottjaként jár el, az előzőekben meghatározott kötelezettségeknek megbízónként elkülönített nyilvántartás vezetésével tesz eleget.
 Pénztárgép, taxaméter útján, papírra nyom¬tatott számla
Adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adására szolgáló pénztárgép, taxaméter alkalmazásával szám¬la is kibocsátható, feltéve, hogy a pénztárgép, taxaméter rendelkezik olyan funkcióval, amellyel a szigorú szám¬adás alá vonás a számítástechnikai eszköz útján előállí¬tott és papírra nyomtatott számlára vonatkozó feltételek szerint biztosított.
Taxaméter esetében az előző feltételt azzal az eltérés¬sel is lehet alkalmazni, hogy a taxi-szolgáltatás igénybe¬vevőjének nevét és címét kézzel töltik ki a számlán.

Adóigazgatásra alkalmas az a pénztárgép, illetve ta¬xaméter, amelyet az APEH elnöke engedélyezett, és az arra jogosult szerviz üzembe helyezett.

 Pénztárgép, taxaméter útján, papírra nyom¬tatott nyugta
Számítástechnikai eszköz útján előállított és pa¬pírra nyomtatott nyugta abban az esetben alkalmas adóigazgatási azonosításra, ha a nyugta szigorú számadás alá vonása az e rendelet szerint engedélyezett és üzemel¬tetett pénztárgép, taxaméter alkalmazásával történik.
A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV törvény hatálya alá tartozó szerencsejátékok nyújtása esetében a szerencsejáték szervezője által számítástech¬nikai eszköz útján előállított és papírra nyomtatott nyug¬ta abban az esetben is alkalmas adóigazgatási azonosítás¬ra, ha a nyugta szigorú számadás alá vonására megfelelő¬en teljesülnek azok a feltételek, amelyek a számítástech¬nikai eszköz útján előállított és papírra nyomtatott szám¬lára vonatkoznak.
 Pénztárgép, illetve taxaméter kötelező hasz¬nálata
Nyugtaadási kötelezettségüket kizárólag pénztárgép¬pel, taxaméterrel teljesíthetik a rendelet 1. számú mellék¬let szerinti adóalanyok, illetve üzletek, amelyek a követ¬kezők:

a) a taxi-szolgáltatást nyújtó adóalanyok;
b) a gyógyszertárak;
Változás 2010.04. Ol-től: c) a 2009. október 15. nap¬ján hatályos TEÁOR '08 47.1-47.7 és 47.91 szerinti kiskereskedelmi, az 56.1 és 56.3 szerinti vendéglátá¬si (kivéve a mozgó szolgáltatásnyújtást), az 55.1-55.3 szerinti szálláshely-szolgáltatási, a 77.1-77.2 és 77.33 szerinti kölcsönzési és a 95.1-95.2 szerinti javí¬tási tevékenységet folytató valamennyi adóalany, üz¬let, mozgóbolt, kivéve:

ca) a betétdíjas göngyöleget visszaváltó üzlet,
cb) a csomagküldő kereskedelem, kivéve annak nyílt árusítást végző üzlete, bemutatóterme,
cc) az ipari - kivéve élelmiszeripari - tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, ha termelő és értékesítő te¬vékenységét ugyanabban a helyiségben folytatja, cd) a termelői borkimérés,
ce) az utazási iroda, utazási ügynökség, turisztikai szolgáltató iroda utazási szolgáltatásai tekintetében;
d) a 2009. október 15. napján hatályos TEÁOR '08 46.2¬46.7 szerinti nagykereskedelmi tevékenységet folytató adóalanyok, üzletek a részben vagy egészben kész¬pénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő kiskereskedelmi értékesítésük tekintetében.
Üzemanyagkút esetében pénztárgépként csak erre a célra kialakított, kútfejjel összekötött, típusjóváhagyott pénztárgép használható.

Az állami adóhatóság a nyugtaadásra kötelezett indokolt kérelmére felmentést adhat pénztárgép köte¬lező alkalmazása alól abban az esetben, ha:

a) szociális vagy egészségügyi helyzete miatt a pénztár¬gép alkalmazása rá aránytalanul nagy terhet róna;

b) gazdasági tevékenységének természete vagy tevé¬kenysége végzésének egyéb körülményei miatt a nyugta adása pénztárgép alkalmazásával nem oldható meg, vagy csak aránytalanul nagy megterheléssel len¬ne megoldható.
Azok az adóalanyok is, amelyek mentesülnek a pénz¬tárgép alkalmazása alól, kötelesek nyugtát kibocsátani!
A pénztárgép meghibásodása, áramszünet esetén,vagy ha a pénztárgépet az adóhatóság vizsgálat céljából bevonta, a nyugtaadási kötelezettséget kézi úton előállí¬tott nyugtával kell teljesíteni. Ha a használó pénztárgép,illetve taxaméter alkalmazására kötelezett, a meghibáso¬dást haladéktalanul a javításra engedéllyel rendelkező szerviznek be kell jelentenie, és kérnie kell a javítást. A hiba bejelentését és annak időpontját a használó a pénztárgépnaplóban, a szerviz nyilvántartásban rögzíteni köteles. Ennek hiányában az adóköteles tevékenység nem folytatható. Taxaméter meghibásodása esetén a megkezdett fuvaron kívül további fuvar nem teljesíthető.
Egyéb előírások:
- A pénztárgépnaplót a használó köteles az üzemelési helyen tartani.
- A taxaméternaplót és az adatközlő (üzembe helye¬zésről, változásról szóló) lapot, amely az érvényes hi¬telesítést is igazolja, a távolsági és helyi személy taxi közlekedés nyújtását végző az üzemelés során köteles a gépkocsiban, illetve magánál tartani. A taxi-szolgálta¬tás esetén kötelező jól látható módon tájékoztatni az utast az alkalmazható tarifákról.
- A pénztárgépen a napi zárás végrehajtása kötelező.
-A pénztárgép ellenőrző szalagjait időrendi sorrendben az elévülési időn belül úgy kell megőrizni, hogy az azt ellenőrzéskor áttekinthető és azonosítható módon ren¬delkezésre álljon. Ez a napi forgalmi jelentésre is vo¬natkozik, pénztárgép és taxaméter esetében egyaránt. Év végén a pénztárgép adómemóriájának teljes kiíra¬tását - a bevétellel való egyeztetés érdekében - el kell végezni, és azt az ellenőrzés céljára megőrizni.
- A pénztárgépbe a javítás befejezését követő első tétel¬ként a kézi nyugtaadással és a csere pénztárgéppel bi¬zonylatolt bevételt is be kell ütni, külön megjelöléssel, vagy az erről utólag egy összegben készült gépi nyugtán történő feljegyzéssel, a bizonylat megőrzése mellett.

Vegyes szemelvények

17. Vegyes szemelvények

17/1. Kik járnak jól az adóváltozásokkal?
2010. július 23., péntek, 13:10 • Utolsó frissítés: 2010. július 23., péntek, 13:38
Szerző: hvg.hu
A parlament csütörökön az adótörvényeket több ponton is módosította. A társasági adó csökkentése és az egyenesági öröklés illetékmentessége is szerepelt a módosítások között. Mit gondolnak az adószakértők?
„A július 22-én elfogadott adócsomag nem jelent átfogó változást az adórendszerben. Az adócsomag egyik leglényegesebb eleme, hogy 500 millió forintos adóalapig 19 százalék társasági adó helyett csak 10 százalékos adót kell fizetni. A magyar vállalkozások túlnyomó többsége a 10 százalékos adókulccsal fog társasági adót fizetni és csak kevesen esnek bele a 19 százalékos adósávba. Mindez felveti a kérdést, hogy szükséges-e ilyen mértékű társasági adócsökkentés” – mondta Torma Levente, a DLA Piper nemzetközi jogi iroda adószakértője a tegnap elfogadott adótörvényekkel kapcsolatban. Az alacsonyabb adómértékkel ugyan felvehetjük a versenyt a szintén 10 százalékos adómértéket előíró Ciprussal, ezzel azonban belépünk azoknak az államoknak a körébe, akiket eddig a saját adórendszerünk is büntetett. A 2010. január 1-től hatályos magyar társasági adó szabályok szerint ugyanis gyakran offshore-ként emlegetett "ellenőrzött külföldi társaság"-nak minősült az a külföldi társaság, amely 12,67 százaléknál kevesebb társasági adót fizetett – véli a szakember. Vagyis egy ciprusi cég az adómértéke alapján eddig általában ellenőrzött külföldi társaságnak minősült, míg ezután csak akkor lesz az, ha valamivel több mint 1 milliárd forintos adóalapja van (500 millió forint adóalapig 6,67 százalékos, míg e fölött 12,67 százalékos adóval kell számolni annak megítélésénél, hogy a külföldi társaság ellenőrzött külföldi társaság-e).
A személyi jövedelemadó területén új elem az adórendszeren kívüli kereset. Az új szabály azt hivatott szolgálni, hogy a háztartási alkalmazottak és ház körüli munkát végzőknek juttatott díjazás után ne kelljen adót fizetni. „Érthető az új szabály adópolitikai célja, azonban problémát okozhat, hogy nincs maximalizálva az ilyen címen megszerezhető jövedelem. Azzal, hogy a háztartási alkalmazott nem fizet adót, állami támogatásban részesül minden más adófizetővel szemben és ennek megvannak a korlátai az Európai Unión belül” – összegez Torma Levente. A háztartási alkalmazottak áfarendszerbe történő illeszkedése sem teljesen egyértelmű, hiszen a munkaviszony jellegű jogviszonyok eddig nem tartoztak az áfa alá, ugyanakkor az új szabályozással érintett tevékenységi kör egy része vállalkozási jellegű is lehet. „A jövedelemmaximum hiánya visszaélésekre is okot adhat, nem kell nagyon megerőltetni a fantáziánkat, hogy a szabály bevezetése után milyen új kibúvók merülhetnek fel egy vagyonosodási vizsgálat kapcsán” – magyarázza a szakember.
Adóváltozás év közben: mi illik?

A most megszavazott változásokkal elsősorban azok a nyereséges cégek járnak jól, amelyek nem pénzintézetek – ezt már Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst&Young adószakértője mondta a hvg.hu-nak a parlament csütörtöki, adótörvényeket érintő döntéseivel kapcsolatban. A szakember egyértelműen jó iránynak tartja a társasági adó csökkentését, s azt mondja, remélhetőleg néhány éven belül az 500 milliós határ felett is élhetnek ezzel a cégek. Hasonlóan szerencsés döntésnek tartja a kisadók számának csökkentését, ugyanakkor ezzel kapcsolatban is abban bízik, hogy a folyamat nem áll meg, és további adónemeket is érint majd.
Az adó- és járulékmentessé tett háztartási munkával kapcsoltban – a sok kritika ellenére – is azt mondja, nem feltétlenül rossz irány, bár kibúvókra és visszaélésekre adhat okot, hogy nincs plafonérték, amelyig alkalmazható ez a kedvezmény. „Egy vagyonosodási vizsgálatnál például joggal hivatkozhat majd arra valaki, hogy így szerezte a jövedelmét” – teszi hozzá.
Az egyenesági öröklés és ajándékozás illetékmentességét azonban bírálja az adószakértő. Azt mondja, aki így jut vagyonhoz, nem vesz részt a közteherviselésben. „Bőven elég volt a 20 millió forintos határ is” – fűzte hozzá. A bankadóval kapcsolatban sem bizakodó. Az Ernst&Young adószakértője szerint az rendben van, hogy az európai trendeket követjük, de az adó mértékét túlzónak tartja. „A bankok ezt továbbhárítják az ügyfelekre, kisebb kamatot fizetnek majd, drágábbak lesznek a hitelek, utóbbira ráadásul az itt lévő multinacionális cégek is reagálni fognak” – sommázott.
Összességében a változásokkal kapcsolatban úgy fogalmazott: most adóátcsoportosítás történt, s nem baj, hogy nem több, mert év közben „nem illik” nagy döntéseket hozni. Vámosi-Nagy Szabolcs arra számít, hogy ősszel, a 2011. január 1-től esedékes változtatások, módosítások lehetnek majd a mostaninál karakteresebbek. „A családi adókedvezmény biztosan megjelenik majd, az egykulcsos adóról is sokat beszéltek, így számíthatunk rá, s a kisadók száma is tovább csökken majd valószínűleg, de az 1988-as adóreformhoz hasonló szerkezeti változtatást nem várok” – magyarázta a hvg.hu-nak, hozzátéve, az adójóváírás rendszerének kivezetésére is vélhetően sor kerül, ami jó döntés – abban az esetben, ha ez senkinek a „nettó pozícióját” nem rontja.
17/2. Már több mint 16 ezer adószámot törölt az APEH
Háromszor annyi felfüggesztett adószámú cég szerepel az adóhatóság adatbázisában, mint ahány minősített adózó. A minap frissült lajstrom szerint az APEH pillanatnyilag 3761 olyan társaságot tart nyilván, amelynek adószámával kapcsolatban meghozta a felfüggesztő határozatot s az ügy egyelőre nem zárult le. A friss határozatok száma ennél kevesebb, valamivel több mint 1400. A feketelista.hu adatai szerint egyébként az idén eddig összesen 5728 adószámot függesztett fel az APEH.
Jóllehet a jogszabály lehetőséget ad arra, hogy a cégek megmentsék adószámukat, a gyakorlat szerint erre általában nem kerül sor. Ilyen határozatot általában akkor hoz a hatóság, ha a társaság egyáltalán nem lelhető fel és a cégvezető is elérhetetlen huzamosabb ideig, vagyis ha egy vállalkozás reagál a felfüggesztő határozatra, azt vissza is vonhatja az APEH.
Az esetek túlnyomó többségében a felfüggesztett adószámokat végül törli a hatóság, ezzel a cég végleg eltűnik a piacról. Ezek a vállalkozások vagy eleve fiktívek, vagy különböző problémák, például tartozások miatt sorsukra hagyott társaságok. A tegnap frissült adatbázis szerint összesen több mint 16 ezer cég szerepel azon a listán, amelyen a felfüggesztést követően törölt adószámok találhatók.
Az adóhatóságnak persze nemcsak szégyenlistája van, a pozitív listán azonban nincs ekkora tolongás. A minősített adózók köre igen szűk, valamivel több mint 1200 társaság szerepel rajta. Ide persze nem automatikusan kerülnek a cégek. Minősített az az adózó lehet, amely az elmúlt három évben minden adót, terhet időben megfizetett, nem kért halasztást, sem részletfizetést és nem áll végrehajtás alatt. A listára kerülést kérelmezni kell.
17/3. Fordított adózás az áfában

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 2. §-a nagyon általánosított - ezért kicsit homá¬lyosnak tűnő - megfogalmazásban leszögezi, hogy mikor kell általános forgalmi adót fizetni:
a) adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és el¬lenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,
b) terméknek az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli egyes, belföldön és ellenérték fejé¬ben teljesített beszerzése és
c) termék importja után.
Első olvasásra ebből a megfogalmazásból nem tűnik ki, hogy az országhatáron átnyúló szolgáltatásokra na¬gyon kell ügyelnünk a fordított adózás tekintetében.
2010. január 1-től jelentős változás következett be a szolgáltatások teljesítési helyének - melyhez az adó¬fizetési kötelezettség kapcsolódik - megítélésben, a 2008/8/EK uniós áfa-irányelv átültetésével a magyar áfa¬törvénybe. Ez az új szabályozás maga után vonja a fordí¬tott adózás alkalmazásának kibővülését is, valamint a kö¬zösségi adószám kiváltásának szükségességét.
2010. januártól két adóalany között - a főszabály sze¬rint - a teljesítési hely ott lesz, ahol a szolgáltatást igény¬be vevő letelepedett. Ez a szabály már eddig is létezett, azonban csak meghatározott szolgáltatások esetében.
Et¬től az általános szabálytól eltérően azonban vannak kivé¬telek, melyeket nevesít az áfa-törvény.
2010. január 1-től már nem lehet a fizetendő általá¬nos forgalmi adót az Áfa törvény 60. '-ában foglaltak szerint megállapítani, ha a belföldi adóalany olyan szol¬gáltatást vesz igénybe Magyarországon nem letelepedett külföldi adóalanytól, melynek teljesítési helye belföld. Ez a 60. ¢ (5) bekezdésében foglalt változás azt jelenti, hogy ezeknél a fordított adós szolgáltatásoknál a belföldi igénybevevő adófizetési kötelezettsége a teljesítés idő¬pontjában keletkezik, szemben az eddigiekkel.

Elméletileg ehhez az új rendelkezéshez - mely lénye¬gében az adófizetési kötelezettség előbbre hozását jelen¬ti, - kapcsolódik az Áfa törvény 127. §-ában megjelent új szabály az adólevonás tárgyi feltételei tekintetében.

Az áfa-bevallás és a könyvelés alapbizonylata a befo¬gadott számla, amelyen a külfólditől igénybevett szolgál¬tatás esetében felszámított áfa nem szerepelhet. A szol¬gáltatás vevője (igénybevevője) az általa fizetendő áfa összegét a befogadott számlán szereplő nettó összegre vetítve számítja ki és vallja be.
(Soha senkinek ne jusson eszébe, hogy egy adott or¬szág adóalanya a magyar áfa-kulcs alkalmazásával szám¬lázzon, mert ehhez nincs joga. Mindenki csak a saját or¬szágában hatályban lévő áfa-törvényt alkalmazhatja!) Az áfa-levonási jog a fordított adózás alá eső ügyletek esetében is az áfa-törvény általános szabályai szerint ille¬ti meg a belföldi adóalanyt.
A magyar áfa törvény szerinti levonási jog teljes körű érvényesíthetősége esetén; az ügylet áfás adózása így pénzmozgás nélkül zajlik, mert ugyanabban a bevallás¬ban szerepel a felszámított és a levonható adó is.
2010. január 1-től az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele ilyen esetekben, hogy az adóalany szemé¬lyes rendelkezésére álljon valamilyen olyan okirat, bi¬zonylat, szerződés, stb., amely a fizetendő adó összegsze¬rű megállapításához szükséges. Ez az előírás azért szüle¬tett, mert a teljesítés időpontját magába foglaló bevallási időszakban előfordulhat, hogy még nem érkezett meg a beszállítótól a számla. A fizetendő áfát viszont így is meg kell állapítani, akkor a számla időleges hiánya ne legyen akadálya az előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonásának sem.

17/4. Kapcsolt vállalkozások a társasági adóban
2010-től olyan társaságok is egymással kapcsolt vállalkozási viszonyba kerültek, amelyek eddig nem voltak kapcsolt felek. Az egyik változás következtében kapcsolt vállalkozásnak minősül az adózó és a külföldi telephelye is (korábban a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye volt kapcsolt vállalkozás), a másik változás pedig az, hogy a magánszemélyeket, ha egymás közeli hozzátartozói – amennyiben két vagy több társaságban külön-külön rendelkeznek többségi befolyással – ún. harmadik személynek kell tekinteni, s ezért a társaságok egymás kapcsolt vállalkozásai. Szerződéses ügylet, megállapodás esetén tehát az ilyenkor is vizsgálni kell a szokásos piaci ártól eltérő áralkalmazás felmerülését, először a 2010. adóévi adókötelezettség megállapítása során. Az Adó szaklap 2010/7. számában megjelent cikk gyakorlati példákon keresztül mutatja be az új szabályok alkalmazását.
A kapcsolt vállalkozás fogalmát a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 2006. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao-tv.) 4. § 23. pontja – illetve azzal azonos tartalommal az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 178. § 17. pontja – tartalmazza.
Az adókötelezettség vizsgálata – a társasági adóalanyok mellett – az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Eva-tv.) szerinti adózást választók körében is felmerül, tekintve, hogy az eva alapjának megállapításakor az adóévi összes bevételt növeli az olyan bevétel, amelynek fizetésére az evaalannyal a Tao-tv. szerinti kapcsolt vállalkozási viszonyban álló személy kötelezett.
A Tao-tv. 4. § 23. pontja tételesen felsorolja azokat az eseteket, amikor az adózó és más személy között kapcsolt vállalkozási viszony áll fenn. Ezek szerint 2010-től kapcsolt vállalkozásnak minősül:
• 1. az adózó és az a személy, amelyben az adózó – a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik;
• 2. az adózó és az a személy, amely az adózóban – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik;
• 3. az adózó és más személy, ha harmadik személy – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik, azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;
• 4. a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll;
• 5. az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll.
Definíciók a kapcsolt vállalkozás fogalmához:
Adózó – a Tao-tv. 4. § 2. pontja szerint – a belföldi és külföldi személy, azaz a belföldi illetőségű adózó (gazdasági társaság, szövetkezet, ügyvédi iroda, alapítvány stb.), a belföldi illetőségű személynek minősülő külföldi személy (amely üzletvezetésének a helye belföldön van), a külföldi személy, illetve az üzletvezetésének a helye alapján külföldi illetőségű, ha a törvényi feltételeknek megfelelően külföldi vállalkozónak vagy külföldi szervezetnek, vagy ingatlannal rendelkező társaság tagjának minősül.
Személy – a Tao-tv. 4. § 31/b) pontja szerint – a belföldi személy, a külföldi személy és a magánszemély.
Külföldi vállalkozó – a Tao-tv. 2. § (4) bekezdésének a) pontja szerint – a külföldi személy, illetve az üzletvezetésének a helye alapján külföldi illetőségű, ha belföldi telephelyen végez vállalkozási tevékenységet, feltéve, hogy az üzletvezetésének helyére tekintettel nem tekinthető belföldi illetőségű adózónak.
Külföldi személy – a Tao-tv. 4. § 27. pontja szerint – a külföldi jogszabályok alapján létrejött jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet.
Üzletvezetés helye – a Tao-tv. 4. 35. pontja szerint – az a hely, ahol az ügyvezetés az irányításra berendezkedett.
Többségi befolyás – a Ptk. 685/B § (1) bekezdés szerint – az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a vállalkozásban a szavazatok több mint 50 százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik.
A többségi befolyás tehát fennáll az 50 százalékot meghaladó szavazati jog esetén – amely nem feltétlenül azonos a tagi/tulajdoni részaránnyal –, vagy akkor is, ha meghatározó befolyásról van szó.
Meghatározó befolyással a természetes személy, a jogi személy, illetve a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság akkor rendelkezik egy vállalkozásban, ha annak tagja, vagy részvényese és jogosult e vállalkozás vezető tisztségviselőit vagy felügyelőbizottsága tagjait megválasztani vagy visszahívni vagy a vállalkozás más tagjaival, illetve más részvényeseivel kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok több mint 50 százalékával. A meghatározó befolyás akkor is fennáll, ha a természetes személy, a jogi személy, illetve a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság az előbbiekben említett jogosultságokkal közvetett módon rendelkezik.
A közvetett befolyás meghatározásánál a vállalkozásban szavazati joggal rendelkező más személyt (a köztes vállalkozást) megillető szavazatokat meg kell szorozni a befolyással rendelkezőnek a köztes vállalkozás(ok)ban fennálló szavazatával. Ennek során, ha a természetes személy, a jogi személy, illetve a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a köztes vállalkozásban a szavazatok több mint 50 százalékával rendelkezik, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni. A közeli hozzátartozók közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát együtt kell számításba venni.
Közeli hozzátartozók – a Ptk. 685. § b) pontja szerint – a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér.

Az adózás előtti eredmény módosítása
A kapcsolt vállalkozási viszony – az előző példákból is kitűnően – már önmagában a többségi befolyás esetén fennáll, ahhoz nem szükséges, hogy mindkét fél a Tao-tv. szerinti adózó legyen (elegendő, ha az egyik fél adózó, a másik fél például magánszemély vagy egyéni vállalkozó). Önmagában továbbá a kapcsolt vállalkozási viszony létrejötte még nem keletkeztet adóalap-korrekciót.
Rögzíthető az is, hogy önmagában az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő felek ügyletei (szerződései) sem feltétlenül jelentik korrekciós előírás alkalmazását, csak akkor, ha az adott ügylet (szerződés) kapcsán alkalmazott ellenérték a szokásos piaci ártól eltér. Amennyiben tehát a kapcsolt felek bármiféle ügyletet (szerződést, megállapodást) – adás-vétel, kölcsönnyújtás, bérlet stb. – kötnek, úgy vizsgálandó az annak során alkalmazott ellenérték a szokásos piaci árhoz képest. Nincs korrekció a szokásos piaci áron kötött ügyletek esetén.
A Tao-tv. 18. §-a tartalmazza a szokásos piaci ár elvén működő, a kapcsolt vállalkozások adóalap-megállapításánál – a szokásos piaci ártól eltérő áralkalmazás miatt – figyelembe veendő részletes szabályozást. Emellett a törvény rögzíti, hogy rendelkezései a nemzetközi vállalkozások és az adóhatóságok részére készült, a kapcsolt vállalkozások közötti árak módosítására vonatkozó iránymutatásban foglaltak alapulvételével kerültek kialakításra [Tao-tv. 31. § (2) bekezdés b) pont].
A szokásos piaci ár
A szokásos piaci ár meghatározására vonatkozóan a Tao-tv. 18. § (2) bekezdése alapvetően és kötelező sorrendben három módszert rögzít, amelyet az adózónak figyelembe kell vennie, s ha e három módszer egyikével sem lehet a piaci árat megállapítani, csak akkor lehet az ún. egyéb módszert alkalmazni. Ezek szerint a szokásos piaci árat – a felsorolás sorrendjében – a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni:
• 1. összehasonlító árak módszere, amelynek során a szokásos piaci ár az az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható eszköz vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon;
• 2. viszonteladási árak módszere, amelynél a szokásos piaci ár az eszköznek, szolgáltatásnak független felek felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal;
• 3. költség és jövedelem módszere, amelynek során a szokásos piaci árat az önköltség szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni; A szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek.
• 4. egyéb módszer alapján, ha a szokásos piaci ár az a)–c) pontokban foglaltak alapján nem határozható meg.
Korrekció – a nem magánszemély kapcsolt féllel kötött ügyletek során is – csak akkor merül fel, ha az alkalmazott ellenérték eltér a szokásos piaci ártól. Ennek megítéléséhez, dokumentálásához szükséges az – előző módszerek valamelyikével elkészített – nyilvántartás.
Kivételes szabályt tartalmaz a Tao-tv. 18. § (3) bekezdése, amely szerint nem kell alkalmazni a kapcsolt vállalkozások közötti árak módosítására vonatkozó rendelkezéseket – sem a korrekciós előírást, sem a piaci ár kimunkálását –, ha az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózók a közös beszerzés és értékesítés érdekében létrehozott olyan kapcsolt vállalkozással kötnek tartós szerződést, amely kapcsolt vállalkozásban a kis- és középvállalkozások szavazati joga együttesen meghaladja az 50 százalékot, és e kapcsolt vállalkozások közötti tartós szerződések révén a versenyhátrány megszüntetését kívánják elérni.
Transzferár-dokumentáció
Az adózók meghatározott körére vonatkozóan – figyelemmel a Tao-tv. 18. § (5) bekezdésében foglalt kivételekre – kötelező a bevallás benyújtásáig elkészíteni a transzferár-dokumentációt, azaz a Tao-tv. felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál az adózó által alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket. Ez a rendelet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 18/2003. (VII. 16.) PM-rendelet (a továbbiakban: régi rendelet), amelyet 2010. január 1-jétől felváltott a 22/2009. (X. 16.) PM-rendelet (a továbbiakban: új rendelet).
Az új rendelet a régi rendelet előírásaira épül; nincs annak akadálya, hogy az adózó változatlanul „megtartsa” a hatályos szerződéseiről a régi rendelet szerinti előírásoknak megfelelően elkészített nyilvántartásait, feltéve, hogy az abban bemutatottakhoz képest nem történt árat befolyásoló változás.
A nyilvántartási kötelezettség – változatlanul – csak a gazdasági társaságokra, egyesülésekre, európai részvénytársaságokra, európai szövetkezetekre, szövetkezetekre és a külföldi vállalkozókra vonatkozik, amennyiben az adóév utolsó napján nem minősülnek kisvállalkozásnak, azaz közép- vagy nagyvállalkozásnak minősülnek.
Nem vonatkozik a nyilvántartás-készítési kötelezettség – az előzőekből következően – az adóév utolsó napján mikro- vagy kisvállalkozásnak minősülő adózókra. Nem kötelezettek a nyilvántartás készítésére továbbá a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságok, valamint azon társasági adóalanyok, amelyekben az állam rendelkezik akár közvetlenül, akár közvetve többségi befolyással (de a kötelezés ellenére is rendelkezhetnek a PM-rendelet szerint kimutatott piaci ár meghatározással).
Az említettek sem mentesülhetnek azonban – ha a kapcsolt vállalkozásukkal kötött szerződésükben alkalmazott ár eltér a szokásos piaci ártól – a korrekciós előírások alkalmazása alól.
Változatlan az a szabály, amely szerint a nyilvántartás-készítési kötelezettség minden olyan érvényben lévő szerződésre, megállapodásra vonatkozik, amelynek alapján az adóévben teljesítés történt. Az új rendelet is tartalmazza – a szerződés mellett – a megállapodás alapján történő teljesítések figyelembevételét. Ilyen merülhet fel például, ha a társaság tagjai az osztalék nem pénzben történő juttatásában állapodnak meg (ez esetben nincs szerződés, megállapodás van).
Az új rendelet is rögzíti, hogy ha a szerződést a felek még nem kapcsolt vállalkozásokként kötötték meg, úgy nyilvántartás készítésére akkor válnak kötelezetté, amikor a körülményekben olyan változás következik be, amelyre független felek a szerződés módosításával reagáltak volna.
A szerződésenkénti nyilvántartás alól a PM-rendelet szerinti esetekben lehet eltérni. Így például az új rendelet szerint is készíthető – a feltételek teljesülése esetén – több szerződésről egy összevont nyilvántartás; az összevonás tényét meg kell indokolni a nyilvántartásban.
Az önálló nyilvántartás mellett továbbá új lehetőségként biztosítja – 2010. január 1-jétől – az új rendelet a közös nyilvántartás készítését; ilyen dokumentáció először a 2010. adóévről készíthető. Az új formáció szerinti, közös nyilvántartást az egész vállalatcsoportra kell elkészíteni (fődokumentum), s ennek képezi részét az egyes szerződések bemutatása (specifikus nyilvántartás).
Az egyszerűsített nyilvántartást továbbra is azon szerződésekre lehet készíteni, amelyek alapján történő teljesítések értéke (általános forgalmi adó nélkül számított) szokásos piaci áron nem haladja meg az 50 millió forintot. Lényeges változás azonban az „új alapokra helyezett” időintervallum meghatározása; az új rendelet ugyanis rögzíti, hogy az 50 milliós határérték a szerződés megkötésétől az adóév utolsó napjáig terjedő időszakban nem léphető túl (nem pedig a szerződés teljes időtartama alatt). Ezzel az új rendelet az egyszerűsített nyilvántartás készítésére lehetőséget biztosít akkor is, ha a szerződés időbeli hatálya, illetve a jövőben létrejövő ügyletek értéke nem ismert – hiszen az ismert „múlt” adatait kell figyelembe venni annak megítélésénél, hogy a szerződés szerinti teljesítések értéke eléri-e a korlátot –, így az adózók szélesebb körben, nagyobb biztonsággal tudják alkalmazni.
Az új rendelet hatálya fő szabály szerint 2010. január 1-je, rendelkezéseire először a 2010. adóévről készített nyilvántartások esetében kell figyelemmel lenni. Ettől eltérően azonban az új rendelet egyszerűsített nyilvántartásra vonatkozó szabályait, valamint azt, hogy a nyilvántartás a magyartól eltérő nyelven is elkészíthető, lehet alkalmazni már a 2009. adóévről – a bevallás benyújtásáig – készítendő transzferár-dokumentációnál is, amennyiben a nyilvántartást 2009. december 31-ét követően kell az adózónak elkészítenie.
Ácsné Molnár Judit cikke - példákkal bővítve - az Adó szaklap 2010/7. számában jelent meg.